150-200 km. Ennyire laktunk a két nagyszülőtől. Sokat utaztunk mindegyikhez, így a hétvégéink nagy része utazással telt. Meg, ha már mentünk, nem 1 napra. Tavasszal jött az ötlet, kb. a semmiből, hogy most meg tudjuk lépni azt, hogy közelebb költözzünk. Rögtön felvillanyozott a dolog. Győr! Költözzünk Győrbe! Mindig is szimpatikus város volt, igaz még sosem éltem ott. A férjem munkahelye lehetővé teszi, hogy heti 3 napot otthonról dolgozzon, én éppen szakma váltásban vagyok és Lotti 3 éves koráig egyébként sem mennék vissza dolgozni, így igazából nem kivitelezhetetlen a dolog, nem járna munkahely váltással sem.
Rögtön neki estünk az ingatlan hirdetéseknek, és döbbenten tapasztaltuk, hogy Győrben kedvezőbbek a négyzetméterárak, mint, ahol eddig laktunk. Valahogy a határ közelsége, és az autógyár miatt úgy gondoltam nincs ekkora különbség, de nekünk ez most jól jött, így tudtunk nagyobb ingatlanba költözni.
Nem ment olyan könnyen a keresés, mint gondoltuk, sőt, a beharangozott babaváró, CSOK változások miatti nagy keresletet sem éreztük a lakásunk eladásakor. Nem volt annyi érdeklődő, de nagy szerencsénk volt, az első házaspár rögtön árajánlatot is tett, és meg tudtunk egyezni. Már csak a megfelelő új otthont kellett kiválasztani, ami nem ment könnyen. 2 ingatlant is kinéztünk korábban, amelyeket megvettünk volna szívesen, de végül ezeknél nem sikerült megegyezni, mert olyan feltételeik voltak az eladóknak. Szeptember végére tűztük ki a határidőt, hogy muszáj valamit választani. Október 1-én szerződtünk, úgyhogy nagyon precízen tudtuk tartani 🙂
A két város közötti távolság miatt az egész nyarunk ráment a ház keresésre.Ingáztunk minden hétvégén, ha találtunk olyan hirdetéseket, amelyeket érdemes megnézni, mentünk. Fárasztó nyarunk volt. Konkrétan az 1 hetes balatoni nyaraláson kívül, 1 db szabad hétvégénk volt, amikor nem voltunk úton. Nagyon elfáradtunk.
De itt még nem volt nyilván vége 🙂 Megkezdődött az ügyintézés, hitel, stb…. Mielőtt az új lakáshoz megkaptuk volna a kulcsokat a régi ingatlanunkból ki kellett költözni, így a nagyszülők közelsége miatt, a férjem szüleihez költöztünk. Jó a kapcsolatunk, így ezzel semmi gond nincs, de kicsit otthontalannak érzem magam. Az érzelmi része kicsit megvisel. Persze sokkal jobb, mint egy idegen albérletben, így legalább ismert közegben vagyunk, ami Lottinak is sokkal jobb. Van segítség is, de nyilván fárasztóbb, mint otthon volt. Egyrészt, mert van emelet, másrészt otthon egyedül már eljátszott, tudtam, ha a szobájában van, vagy máshol, nyugodtan teregethetek közben, nem kell mindig szem előtt lennie. Ez itt nem mindig sikerül.
A másik oka, hogy szeptember elején nagy örömünkre kiderült, hogy babát várunk. Erről majd írok bővebben egy másik bejegyzésben, de a lényeg, hogy ez is picit nehezítette a költözésnél a pakolást. De nagyon várjuk a májust, hogy immár 2 gyermekes családként élhessük a napjainkat.
És akkor ne feledkezzünk meg a költözés lelki hátteréről sem. Sokáig azt hittem, én kötődöm mindenhez túlzottan, hiszen Gödre is úgy költöztünk, hogy egyáltalán nem ismertük. Mégis otthonunk lett, nagyon szerettünk ott lakni. A közösséget, a környéket, a barátokat nehéz otthagyni. Utána olvastam és több helyen foglalkoznak vele, hogy a költözésnek bizony van egy lelki folyamata is, nem csak én vagyok túl érzékeny 🙂
Elveszíti az ember a biztonságérzetét, amit a lakhelyén kialakított barátságok, ismeretségek adtak. Ki kell alakítani a rutint is az új helyen (útvonalak, kedvenc boltok, játszótér, hentes, fodrász, stb.), ahhoz, hogy az embernek meglegyen a biztonságérzete, amit a környezet is biztosít számára, nem csak a család. Persze a legfontosabb, hogy azokkal legyünk, akiket szeretünk, ennél nincs is fontosabb. De lezárult egy időszak, és kezdődik egy új, ami tele van lehetőségekkel, könnyítésekkel, de rá kell szánni az időt, hogy ismét otthon érezze magát az ember az új városban is. Tudom, hogy szeretni fogjuk Győrt, jó helyre költözünk, nagyon tetszik a környék, nyugis, családias, nem forgalmas, de rá kellett szánni arra is az időt, hogy lezárjam magamban gödi időszakot is.
Ami aggasztott picit, hogy mindezt Lotti vajon, hogyan fogja megélni? Beszélgettünk róla többször, hogy a nagymamáékhoz fogunk most egy időre költözni, hogy elkészüljön az új lakásunk, és beköltözhessünk. Nem tudom 2-2,5 évesen mennyit értenek ebből pontosan, hiszen nem volt még ilyen tapasztalata. Nem csak a költözés, de a babavárás miatt is biztosan érzi a változásokat, mert sokkal anyásabb lett az utóbbi időszakban. Biztosan rajtam is sokszor érezte, hogy nehezen veszek búcsút Gödtől, és nekem sem könnyű időszak, sem lelkileg, sem fizikailag. Szerencsére a nagymamáéknál jól érzi magát, jól alszik. Egy-egy éjszaka volt nehéz, de szerintem jön az utolsó foga, és az okozta. Figyelek rá nagyon, hogy sokat legyek vele, figyelem minden rezdülését.
A csomagolásnál egyébként meglepően jól lehetett vele haladni. Volt, hogy dobozolás közben előkerült egy-egy játék, vagy ruhadarab, amivel 30 percre is lefoglalta magát, én pedig tudtam nyugodtan pakolni. A várandósságom miatt több feladat hárult a férjemre a csomagolás során, mint egyébként hárult volna, neki is megterhelő időszak volt. Az utolsó héten, mi már leköltöztünk a mamához, és egyedül fejezte be a maradék pakolást, bútorok szétszedését.
Nem volt izgalomtól mentes az évünk, de miért is lett volna? Hiszen teljesen új országrészbe költözünk, új lakásba, várjuk a 2. babánkat, Lotti nő, mint a gomba, és rengeteget fejlődött. Igazi kis csajszi lett ❤
Ránk férne egy szuper wellness hétvége, hármasban, pihivel, kikapcsolódással, ha bírjuk szusszal, talán még belefér tél végén, tavasz elején. Közben én is csinálom a tanfolyamokat, készülök a vizsgámra, úgyhogy tényleg sűrű időszak 🙂
Mire minden a helyére kerül és mi is pihentünk egyet, már készülünk a tesó érkezésére. Sok feladat van még addig, fizikailag-lelkileg egyaránt, Lottira is nagy figyelmet kell fordítani, és amire lehet felkészíteni. Irány 2020!
Képek forrása: http://www.pixabay.com
momentsbloghu.wordpress.com 