Új kihívások elé nézünk. Megérkezett a dackorszak az életünkbe. De attól tartok ez még csak az ízelítő! A nappaliban, konyhában a járólapon eldobja magát, ha valami nem úgy történik, ahogy ő szeretné, vagy csak nem úgy sikerül valami. Néha indok sem kell hozzá, elég egy nehezebb nap, amikor ő is frontos (én is…), és az… Kezdődik….. a dackorszak olvasásának folytatása
Te gondolkodtál már azon, hogy a gyermekednek te vagy az elsődleges minta? Ahogyan te élsz, ahogyan te reagálsz, ahogyan te érzel dolgok iránt?
Szükséged lesz egy szuper ötletre, amivel kitűnsz a tömegből. De én szentül hiszem, hogy a világ legjobb ötletei kócos anyukafejekből pattantak ki, így hát innen is üzenek egy hajrát minden vacilálónak. 🙂
Nagyon izgatottak voltunk már hetek óta. Vártuk már nagyon Lottit. Szinte már fogadásokat kötöttünk a családban, hogy mikor fog beindulni a szülés, a férjem pedig az időjárás előrejelzést bújta már a 36. hét óta, mikorra várható front.
Próbáltam teljesen kikapcsolni az agyamat, de egy momentum visszarántott a valóságba: az egyik asszisztens megkért, hogy csússzak lejjebb még az ágyon, majd alám tette a fém edényt. Sosem fogom elfelejteni a fém hangját, ahogy éppen leteszi. Azt, amibe az én kisbabám kerülni fog. Egy rideg, hideg, fém edény.
Hogy főz egy vegán anya, ha húsevő a családja? Hát, kicsit önzően. Nem célom a családom meggyőzése a növényi alapú táplálkozás előnyeiről, ezért természetesen henteshez járok, hurkát és sült csirkét készítek nekik. De nálunk a joghurt növényi tejből készül, a zöldségek panírozása pedig mindig tojás nélkül történik, hogy én is tudjak enni belőle.
Hajszoljuk “a még többet” (legyen az pénz, vásárlás, utazás…), tervezzük a jövőt és közben elfelejtünk néha a jelenben élni. Persze tudom én, sok a munka, a tennivaló, ott vannak a gyerekek, a bevásárlás, háztartás, főzés, sok a kötelezettség. De valahol azért meg kell húzni a határt, vagy kell találni rá időt, hogy egy kicsit azt mondjuk: Állj, most én jövök! Nem gondolom, hogy ez önző dolog volna, hiszen a testi-lelki egyensúlyhoz időt kell magunkra néha szánni. Boldog szülő, boldog család! Ez persze, nem csak a gyermekesekre igaz.
Az, hogy tudom, hogy bármit is hagyok ki az életemből, ott van Lotti, ott vagy te, és ez kitölt bármilyen űrt.
Csak nézem, ahogy békésen alszik, és azon gondolkodom, hogy tudnám minden egyes porcikáját jól az emlékezetembe vésni. Annyira gyorsan változik. Ha visszanézem az 1-2 hónappal ezelőtt készült fotóit, még babaarcúnak látom. Most meg már szinte kislány. És én észre sem vettem, mikor történt ez. Lehet, hogy épp teregettem... vagy mosogattam... Ő meg épp a kiskonyhájában főzött valamit, ahogy szokott. És egyikünk sem vette észre, hogy az idő közben bizony nem állt meg.
De nem azért, mert kiválasztottad a legszuperebb etetőszéket, vagy mert csak új ruhákat hord a gyereked. És nem is azért, mert mindvégig határozott és magabiztos maradsz. Hanem azért, mert te TE vagy! A gyerekednek az egyetlen és legjobb anyja, aki meri vállalni még előtte is, hogy néha elbizonytalanodik. Hogy néha hulla fáradt. Hogy néha segítséget kér. De mindig számíthat rá.
momentsbloghu.wordpress.com 