Hajszoljuk “a még többet” (legyen az pénz, vásárlás, utazás…), tervezzük a jövőt és közben elfelejtünk néha a jelenben élni. Persze tudom én, sok a munka, a tennivaló, ott vannak a gyerekek, a bevásárlás, háztartás, főzés, sok a kötelezettség. De valahol azért meg kell húzni a határt, vagy kell találni rá időt, hogy egy kicsit azt mondjuk: Állj, most én jövök! Nem gondolom, hogy ez önző dolog volna, hiszen a testi-lelki egyensúlyhoz időt kell magunkra néha szánni. Boldog szülő, boldog család! Ez persze, nem csak a gyermekesekre igaz.
momentsbloghu.wordpress.com 