Csak nézem, ahogy békésen alszik, és azon gondolkodom, hogy tudnám minden egyes porcikáját jól az emlékezetembe vésni. Annyira gyorsan változik. Ha visszanézem az 1-2 hónappal ezelőtt készült fotóit, még babaarcúnak látom. Most meg már szinte kislány. És én észre sem vettem, mikor történt ez. Lehet, hogy épp teregettem... vagy mosogattam... Ő meg épp a kiskonyhájában főzött valamit, ahogy szokott. És egyikünk sem vette észre, hogy az idő közben bizony nem állt meg.
momentsbloghu.wordpress.com 